Parkour

 

 

A parkour ( rövidítve pk) vagy franciául: l’art du déplacement (a mozgás művészete) egy tevékenység ami célzottan egy pontból a másikba való eljutás, a lehető leggyorsabban, legtechnikásabban, főként az emberi test képességeit, adottságait kihasználva. Eredetileg „szembejövő” akadályoknál nyújt segítséget, amik bármik lehetnek a környezetünkből – a ládáktól kezdve a kövekig, rácsokig vagy falakig – és mind teremben mind utcai környezetben lehet gyakorolni, csinálni. A parkourosokat traceurs-nek lányok esetében traceuses-nek nevezik.

A parkour egy olyan fizikai tevékenység amit nehéz kategorizálni. Sokszor sportnak vagy extrém sportnak nevezik, bár nincs írott szabálya, nincs benne csapatmunka (vagy csak nagyon ritkán) nincs formai követelések. A legtapasztaltabb parkourosok úgy tekintenek a parkourra mint egy harcművészetre. Ahogy a REFO is mondja : „a parkour lényege, hogy úgy juss át az akadályokon mintha vészhelyzet lenne (ezért is nevezik páran még a menekülés művészetének is ) Próbálsz olyan úton mozogni a téged körülvevő környezetben, hogy a lehető legnagyobb előnyhöz juss valakivel vagy valamivel szemben, üldözve vagy menekülve előle.

A parkour jellegzetessége a hatékonyság. A parkour művelői nem egyszerűen olyan gyorsan ahogy tudnak, hanem olyan közvetlenül, hatékonyan is kell, hogy mozogjanak amennyire csak lehet. Sokan keverik a

freerunning-gal ami nagyobb hangsúlyt fektet a szabadságra és a kreativitásra. Mindazonáltal valóban nagyon hasonlóak. A hatékonyságba beletartozik a sérülések elkerülése is, mind rövid ill. hosszú távon, ahogy a mottó is mondja : „être et durer” ( lenni és fennmaradni ). Azok akik már elég tapasztaltak is úgy gondolják hogy jobb elkerülni a sérüléseket

Terminológia

A parkour-t David Belle, és a barátja Hubert Koundé “definiálta”. A “Parcours du combattan” a klasszikus akadálypályás katonai kiképzési módszerből ered.

A Traceur és Traceuse szavak a francia tracer szóbol származnak ami szabad fordításban annyit jelent, hogy haladni.

Történet/Kialakulás

Az első világháború előtt, a francia George Hébert körbeutazta a világot. Az afrikai látogatása során lenyűgözte a fizikai kidolgozottság, tapasztaltság amikkel a benszülött népeknél találkozott.

- „A testük hajlékony volt, izmos és ellenálló pedig soha nem edzettek csak a természetben éltek”… /George Hébert/

1902. május 8. San Pierreben, Martiniqueben állomásozott mikor kitört egy vulkán. Hébert menekülés közben több embert is megmentett. Ez az élmény mély benyomást tett rá és megerősítette álláspontját miszerint az atletikus képességeket bátorsággal és önzetlenséggel kell vegyíteni.

Így inspirálva testnevelő tanár lett a Reims-i kollégiumban Franciaországban. Meggyőzte az igazgatóságot a saját testnevelési módszeréről, miszerint „ a módszeres, összpontosított és folyamatos mozgás gyerekkortól felnőttkorig rengeteg előnnyel jár: látványos testi fejlődés, jobb szervi ellenállás. Ez fejleszti az alapvető mozgásfajtákat ( futás, sétálás, ugrás, mászás, dobás, emelés, védekezés, úszás) valamint az egyensúlyérzéket, mindössze egyfajta befektetett energiával ami mindezekre kihat, és kialakít egy önzetlen, szerény moralitást.

Hébert a „természeti módszerében” tíz csoportot hozott létre : sétálás, futás, ugrás, mászás, quadropedális mozgás, dobás, emelés, egyensúlyozás, önvédelem, úszás amik három fő csoport részei:

- Energetikai értelem : energia, akaraterő, bátorság, higgadtság és határozottság.

- Morális értelem : jóindulat, segítőkészség, becsület és becsületesség.

- Fizikai értelem : az izmok és a légzés

Az első és második világháború alatt Hébert folytatta a tanítást és a francia katonai oktatás és kiképzés egyik alapvető fejlesztőévé vált. Hébert egyike volt az első parkourosoknak. Egy svájci mérnökkel kidolgoztak egy akadálypályát.

Forrás:   http://hu.wikipedia.org/wiki/Parkour